Titkos jegyzőkönyv a káiniták eredetéről 

VENTRUE: Rendben, fiúk, üljetek le. Gondolom, most azon tűnődtök, miért is hívtalak ide titeket.
TOREADOR: Természetesen foglalkoztat a kérdés. Kezdd el végre, egy óra múlva lesz egy igen fontos programom, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Még véletlenül sem akarok elkésni.
VENTRUE: Jól van, jól van. Nos, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a gyermekeim mostanság egyre gyakrabban teszik fel azt a… hmmm… zavarba ejtő kérdést, hogy…
MALKAV: Csak mondd nekik azt, hogy „amikor egy bácsi és egy néni nagyon szeretik egymást”…
VENTRUE: Csendet, Malkav! Szóval tudni szeretnék, hogy honnan származunk. Miért, hogyan… az egész sztorit. És úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre mondjunk nekik valamit.
[mély csend]
BRUJAH: Mégis mi a francot akarsz tőlünk? Rohadtul nem tudunk semmit.
SAULOT: Vigyázz a nyelvedre!
BRUJAH: Bocs.
VENTRUE: Mi a helyzet veled, Ralph? Te mindenki dolgába szereted beleütni az orrod.
NOSFERATU: Engem ne… szóval ne hívjatok többé Ralph-nak. Mától Nosfeartu vagyok.
[csend]
RAVNOS: Nem tom, testvér. A Ralph királyul illett hozzád.
NOSFERATU: Nem hagyom, hogy az az ocsmány név rám ragadjon! Nem illik az egyéniségemhez.
VENTRUE: Hagyd, Ravnos.
TOREADOR: Tulajdonképpen témánál is vagyunk…
VENTRUE: Mi az már megint?
TOREADOR: Én is felvettem a Toreador álnevet.
[még hosszabb csend]
HASSAM: Még bikát sem láttál, Norman. Nemhogy megküzdenél vele egyedül…
TOREADOR: Szállj le rólam!
RAVNOS: Dik mán, ezek úgy elvannak, mint a befőtt.
VENTRUE: Visszatérhetnénk végre a tárgyra?
LASOMBRA: A Nosferatu végülis jól hangzik, Ralph.
NOSFERATU: Ugye? És akkor is sokkal könnyebb kimondani, amikor kint vannak a fogaim…
[folytott nevetés]
VENTRUE: Uraim!
[csend]
VENTRUE: Rendben. Van valakinek ötlete?
TZIMISCE: Hát…
VENTRUE: Igen, Tzimisce?
TZIMISCE: Mit gondoltok… nem lehetne esetleg a háttérben valami fertőzés…?
SAULOT: Nem... Nem hiszem. Én tudnék róla, ha az lenne.
MALKAV: Bííp, bííp! Van egy ötletem!
VENTRUE: Mi?
MALKAV: Bííp, bííp! Mi mind idegenek vagyunk. Igen. Egy bolygóról, amit úgy hívnak… Yuggoth!
BRUJAH: Malkav?
MALKAV: Hmm?
BRUJAH: Pofa be!
[csend]
MALKAV: Kellemetlen, hogy nincs Dominate-ed, ugye?
BRUJAH: Egy tökös vámpírnak nem kell Dominate.
[puffanás]
MALKAV: Aúú!
RAVNOS: Várjatok, megvan!
VENTRUE: Igen?
RAVNOS: Mondjuk nekik, hogy ők valójában nem vámpírok, csak úgy hiszik.
VENTRUE: Hmmm… nem rossz… de az ostobábbak be akarják majd bizonyítani az ellenkezőjét, és kimennek napozni.
LASOMBRA: És? A hülyék kihullanak… Kevesebb populációs probléma, kevesebb oktalan kérdezősködés…
TOREADOR: Lasombra, olyan kegyetlen vagy!
LASOMBRA: Hé, hát őrzője vagyok én az én testvéremnek?
TZIMISCE: Van igazság abban, amit mond.
TOREADOR: Undorító szörnyetegek…
[kuncogás]
SAULOT: Testvér őrzője… Hé, ez emlékeztet valamire! Tudjátok… a fickók, akik a fejükre kötötték azokat a mókás fehér törölközőket és…
HASSAM: Vigyázz magadra, háromszemű…
SAULOT: Bocs. Szóval, van ez a régi sztori a fickóról, aki hidegre tette az öccsét és ezért szörnyű átok sújtotta… emlékeztek?
SUTEKH: Asssszt mondod, átkozott? Tetssssszik!
NOSFERATU: Igen, de ha te mondod, Sutekh, senki sem lesz vevő rá.
TREMERE: Ugyan már! Nincs itt semmilyen átok. Mi csináltuk a mágia segítségével!
[döbbent csend]
BRUJAH: Ki a franc vagy te?
TREMERE: Ó, elnézést. A nevem Tremere. Arrogáns, képmutató mágus, a szolgálatukra!
SAULOT: Várj, te kurafi! Neked nem volna szabad itt lenned 1314-ig!
TREMERE: Tényleg? Ugyan már, én az idő mestere vagyok. Akkor létezem, amikor akarok.
VENTRUE: Egy halandó? Itt? Te, Tremere!
TREMERE: Igen?
VENTRUE: KI INNEN!
TREMERE: Jól van, na! {becsapja az ajtót} {halkan morogva} Francba! Rá kell jönnöm, hogy férkőzhetek be közéjük…
VENTRUE: Na, jussunk végre valamire ezzel az átok üggyel. Még nem hallottuk Gangrel álláspontját, és ebben a kritikus helyzetben szükség lenne egy nő véleményére is. Mit gondolsz, Gangrel?
[csend]
VENTRUE: Gangrel?
[még hosszabb csend]
VENTRUE: Látta valaki Gangrelt?
RAVNOS: Izé, tulajdonképpen… volt egy kis nézeteltérésünk...
MALKAV: Óóó… mami nem szeret téged többé?
RAVNOS: Dik mán, Malkav…
MALKAV: Csak nem elvette a kedvenc játékodat?
[ütés]
RAVNOS: Kösz, Brujah.
BRUJAH: Nem gond, testvér.
VENTRUE: Szóval mi legyen ezzel az átokkal?
SAULOT: Nos, úgy emlékszem, hogy a két első fiúnak áldozatokat kellett bemutatniuk. Az első testvér földjének terméseit, a második pedig állatai javát áldozta fel Istennek.
MINDENKI: Helyes, eddig jól hangzik!
SAULOT: Az idősebb, Káin, azt hiszem, megölte a fiatalabbat, Ábelt, és ezért Isten megátkozta őt, mint az első gyilkost.
HASSAM: Érdekes fiú ez a Káin… lehet benne valami.
SUTEKH: Ssssszóval mi mind egy psssssszichotikus őssssssztermelőtől ssssssszármazunk? Mi lenne, ha inkább a fiatalabb tessssztvér, Ábel gyermekei lennénk? Sssssszóval mint Iszten kiválassssssztottjai, mi lennénk annak az iszteni hatalomnak az örökösssssszei, ami…
MALKAV: Neked tényleg Isten komplexusod van, mi, Sutekh? Mesélj nekem az anyukádról. Bezárt téged a gardróbba? Vagy…
[ütés]
BRUJAH: Utolsó figyelmeztetés, haver!
VENTRUE: Sutekh, ezt inkább hagyjuk.
TREMERE: Végül is, nekem tetszik ez az „Isten átka” dolog.
VENTRUE: Hogy a fenébe jutottál be már megint?
TREMERE: Correspondence. Ti nem tudtok semmit a mágiáról? Hé, Saulot!
SAULOT: Igen?
TREMERE: Rájöttem, honnan vagy nekem olyan ismerős! Válthatnánk néhány szót négy… izé ötszemközt odakint? Nem fog tovább tartani pár percnél. Ígérem.
SAULOT: Persze… te rendes fickónak tűnsz. {becsukódik az ajtó}
LASOMBRA: Hmm… vajon mit akarhat…
TOREADOR: Azt hiszem, nekem az „idősebb testvér” változat tetszik. Egy elbűvölő, igazi élő karakter. Áldozatokat mutat be az Úrnak, mígnem felemészti őt a féltékenység, és egy kétségbeesett cselekedetre sarkallja - amit persze később megbán - de túl későn, hogy elkerülje az Úr szigorú büntetését, és arra kárhoztatott, hogy száműzöttként kietlen vidékeken vándoroljon… Óh, milyen szörnyű dráma! Milyen bűnös és erkölcstelen…
BRUJAH: Mi az, hogy erkölcstelen?
SUTEKH: Óh, cupán egy kisz huncutssssszág… de a fiúk imádják.
[kiáltás odakintről]
TZIMISCE: Mi az ördög volt ez?
NOSFERATU: Mintha Saulot lett volna. Hé, fiúk! Csendesebben odakint!
[az ajtó kinyílik]
TREMERE: Oh, elnézést… Saulot kért, hogy mondjam meg, hogy… szóval gyorsan el kellett mennie… de nagyon örült, hogy itt lehetett, és sajnálja, hogy hirtelen távoznia kellett.
NOSFERATU: Most én vagyok hülye, vagy Tremere tényleg sápadtabb, mint volt?
VENTRUE: Nem érdekes. Térjünk vissza az átok kérdésére…
LASOMBRA: Szóval, mi Káin közvetlen leszármazottai vagyunk? Mert ha igen, akkor miért nem tudjuk, hogy hol van?
MALKAV: Ööö… megteremtett bennünket, majd elszaladt. Nagyon gyorsan.
RAVNOS: Nem, nem, nem… először megteremtett néhány másik tagot, majd ők megteremtettek minket.
TOREADOR: Igen, és Káin megbánta, hogy ily szörnyűséget szabadított el a földön, majd mint örök száműzött, eltűnt mindannyiunk szeme elől.
MALKAV: Majd nagyon nagyon gyorsan elszaladt.
TOREADOR: Ha ennyire akarod…
VENTRUE: És hogyan lettünk ennyire különbözőek?
TOREADOR: Az átok többféleképpen teljesedett ki.
NOSFERATU: Ja. Én voltam a legjóképűbb fickó a világon.
[nevetés]
RAVNOS: Ez az! Ez tetszik!
LASOMBRA: És nekem volt tükörképem!
BRUJAH: Én lehettem filozófus…
RAVNOS: És Toreadornak volt ízlése…
MALKAV: Én pedig őrült voltam!
[csend]
VENTRUE: Fogy az időnk…
SUTEKH: Egyéb felvetésssz?
VENTRUE: Nos, akkor döntsünk szavazással! Mágia?
TREMERE: Igen!
VENTRUE: Eddig egy.
[csend]
VENTRUE: Rendben. Idegenek a Yuggoth bolygóról?
MALKAV: Huszonhárom!
VENTRUE: A skizofrén énjeid nem számítanak, Malkav!
MALKAV: Ohh…
VENTRUE: Isten kiválasztottjai? Sutekh, Lasombra, Tzimisce. Még valaki?
HASSAM: Igen.
VENTRUE: OK, ez négy. A pszichotikus őstermelő elátkozott gyermekei? Ez négy, plusz én az öt.
[folytott morgás]
LASOMBRA: Megbundáztad a szavazást, te nyavalyás bürokrata!
VENTRUE: Ha nem tetszik, menj, és hozd létre a saját szövetséged.
LASOMBRA: Talán meg is teszem…
VENTRUE: Rendben. Felhatalmazlak benneteket, hogy közöljétek a fenti tényeket és adatokat leszármazottaitokkal. Gyermekeim majd postázzák számotokra három példányban ennek a találkozónak a jegyzőkönyvét még a következő költségvetési év kezdete előtt.
Az ülést feloszlatom! {gong hang hallatszik, mormogás és mozgológás kezdődik}
TOREADOR: Valaki fogyaszt velem egy italt?
MALKAV: Azt hiszem, Tremere már kajált…
TZIMISCE: Miért nem dobtad ki őt az ablakon, Brujah?
BRUJAH: Nemt’om, haver, mindig közbe jött valami. {morgolódik} Mindig velem szívóztok…
HASSAM: {suttogva} Hé, Tremere…
TREMERE: Mi az?
HASSAM: Saulot… megetted ugye? Szárazra szívtad.
TREMERE: Ehh, igen.
[csend]
HASSAM: És milyen érzés?

FINOM