A Johansen Társaság

Történelem

A Társaság megalapítása 1230-ra tehető. Ekkor intézményesített egy dominikánus szerzetes – bizonyos Veronai Tamás – a Szent Inkvizíción belül egy csoportot, amelynek feladata: „ama sátáni erők ellen való küzdelem, melyek nem emberi alakban járnak”. Tamás erős kézzel vezette a csoportot, amelyet nemsokára kiterjesztett Európa többi keresztény államára is.

Az idő múlásával, ahogy a Csoport egyre több „sátáni praktikára” derített fényt, Tamás utódja; Torinói János engedélyezte, hogy a Csoportnak azok a civilek is tagjai lehetnek, akik „Kellő szeretettel viseltetnek a mi Urunk Jézus Krisztus iránt.”

A Csoport ekkor még nyilvánosan működött. Tagjai elsősorban papok voltak, de több világi személy is dolgozott köztük. Egyre több furcsa, természetfölötti jelenséggel találták szemben magukat, és sokszor nem volt elég a hit ereje, és az idő múlásával az Inkvizíciónak egyre fogyott a hatalma.

A XVII. Századra az Inkvizíció csupán jelképes hatalommal bírt, ezért Angolhonban, egy Andrew Jamesson nevű szerzetes, aki már tagja volt a Tamás Csoportnak – ahogy ekkor nevezték - létrehozott egy Szabadkőműves céhet 1765-ben, amelyet Thomas Ladge-nak, vagy Tamás Páholynak nevezett el. A Páholynak tagjai lettek a Csoport angol tagjai, majd Páholy Nagypáhollyá vált és ismét egységbe kovácsolta a Csoportot tagjait, de a Vatikán még mindig erős befolyást gyakorolt a szervezet felett.

 A XIX század elejére az Inkvizíciót megszüntették, (Ugyan volt egy kisebb kísérlet a Rend visszaállítására 1808-ban, de 1820-ban végleg megszűnt) ám a Tamás Nagypáholy továbbra is működött, de már az Egyháznak nem volt akkora beleszólása az ügyeikbe.

1925 április másodikán a Nagypáholy legnagyobb félelme valóra vált. R’lyeh elsüllyedt városa ismét szárazra került. Szerencsére a katasztrófa elmaradt Gustaf Johansennek köszönhetően, aki nemcsak látta, hanem le is győzte a Nagy Cthulhu-t.

Ez az eset meggyőzte a Nagypáholy vezetőit, hogy a szervezet korántsem elég felkészült arra, hogy szembeszálljon a Vénekkel. Ezért a Nagypáholy gyűlést hívott össze a massachusettsi Arkhamban. A gyűlésen újjászervezték a Rendet, melyet ezentúl, Gustaf Johansen tiszteletére Johansen Társaságnak kereszteltek el.

(A gyűlésen maga Johansen is megjelent. Akik ekkor látták egy összetört, hófehér hajú emberi roncsról számoltak be. Valahogy nem illett ez a kép ahhoz a hőshöz, aki megmentette a világot. A gyűlés második napján azonban már nem jelent meg.

Pletykálják, hogy öngyilkos lett, de egyesek szerint ő irányítja az egész Társaságot a háttérből, megint mások szerint hazatért Oslo-ba a feleségéhez. Akárhogy is történt Johansent soha többé nem látták nyilvánosan megjelenni.)

Az Arkhami Zsinaton - ahogy később nevezték – megállapodtak abban, hogy a Társaságnak bárki a tagja lehet, aki kellő motivációt érez magában a harcra a Vének ellen. Ám a jelölteknek, mielőtt tagok lehetnének, be kell bizonyítaniuk, hogy képesek a feladatra.  Ezért új tagok általában azokból lesznek, akik akaratukon kívül belekeveredtek a Mítosszal kapcsolatban álló dolgokba.

Kijelölték a központokat, ahol a Társaság székhelyei vannak. A 10 legfontosabb központ:

Vatikán – Az Egyház nem engedte ki teljesen a kezéből a Társaságot. A Társaságot félhivatalosan ma is a Congregatio sanctii officii* irányítja és pénzeli.

Westminster – Az egykori Nagypáholy székhelyén ma sem állt meg az élet. Európa – a Vatikánt nem számolva – legnagyobb központja található itt.

Arkham – A Keleti-part legnagyobb központja működik a Miscatonic egyetemen. Az irodák a Néprajz-tanszéken vannak, egy elzárt folyosón. A legjobb állapotban lévő Necronomiconnal Arkham rendelkezik.

Moszkva – Ázsiai inkvizítorok központja. Több kisebb központ működik még Indiában és Kínában, de Moszkvai a legnagyobb.

Budapest – Budapesten őrzik a Necronomicon eddig ismert legrégebbi töredékét. Nem Csoda, hogy a Társaság tíz körömmel ragaszkodik hozzá.

Párizs – Az egykori Nagypáholy egyik fontos gyülekezőhelye. Párizsban is őriznek egy példányt a Necronomiconról.

London – Szintén rendelkezik Necronomiconnal.

Harvard – A Necronomicon másik lelőhelye.

Buenos Aires – Dél-Amerika legnagyobb központja. Szintén őriz egy Necronomicont.

Nairobi – Afrika legnagyobb központja működik itt. Nairobi a Társaság fegyverraktára. Itt gyűlik össze a legtöbb fegyver évente.

A Társaság felépítése 1925 előtt

A Szabadkőműves rend megalapítása előtt a mindenkori pápa állt a Szervezet élén. A Szervezetet főpapok irányították. Torinói János óta a tényleges harcot kezdetben keresztesek, később bárki elvégezhette. Az Inkvizíció nagy gondot fordított azonban arra, hogy emberei igaz hitű keresztényekből álljon, akik az Úr nevében, és nem a pénzért teszik mindazt, amit tesznek. Csupán fegyvereket biztosítottak harcosaiknak. Szolgálataikért bűnbocsánatban részesültek, később azonban akár földet is kaphattak, akik életüket és ép elméjüket kockáztatták a szent ügyért.

Az Inkvizíció megszűnése után Szabadkőműves Nagypáholyként működött a Szervezet tovább. A Nagypáholy vezetője a mindenkori nagymester volt, akinek a székhelye Westminsterben volt található. A XVIII. és XIX. század fordulóján már a Nagypáholy világméretűvé vált.  A különböző páholyközpontok is ekkortájt alakultak ki, melyek lényegében ma is ugyanazok.

A Páholy élén a mester állt. Ő osztotta ki a feladatokat, és ő szervezte meg az akciókat. Természetesen a mindenkori nagymester alatt állt, de saját területén ő irányította a dolgokat.

A mester alatt a legények rendje állt. Feladatkörük lényegében megegyezik a mai figyelőkével (lásd ott!)

A piszkos munkát pedig az inasok végezték. Feladatuk megegyezik a mai Likvidátorokéval. (lásd ott!)

Ekkor még a Társaság vagyona kizárólag az Egyház és magánszemélyek juttatásaiból állt össze. Minden Szabadkőművesnek saját vagyonából kellett finanszírozni a nyomozás költségeit. A Rend csupán minimálisan járult hozzá egy-egy akció költségeihez.

A Társaság felépítése 1925 után

Az Arkhami Zsinaton elfogadták, hogy a Szabadkőműves rend feloszlatásra kerül. Megszüntették a központiasságot, a Társaságnak nincs egységes vezetője. Minden központ vezetője, vagy koordinátora saját maga dönt a kialakult helyzetről. Az ő feladata az estleges akciók megszervezése, ő utasítja az alatta lévő embereket.  A társaságban két fajta szerepet tölthet be a karakter:

1. Figyelők: feladatuk figyelni a sajtót, különböző megmagyarázhatatlan gyilkosságok illetve „természetfölötti” gyanús történések után. Ezeknek, ha lehet utánajárni, kiszúrni a kacsákat. Itt dolgoznak komoly tudósok is, akik a Társaság könyvtárában nem megtalálható okkult könyvek után nyomoznak, ezeket begyűjtik. Illetve a veszélyes példányokat megsemmisítik.

2: Likvidátorok: feladatuk a veszélyessé vált helyzet – ha kell fegyveres – megoldása. Őket vetik be a Vének szolgái ellen. A Társaság látja el őket fegyverekkel, felszereléssel, pénzel.

A Társaság tagjai nem mindig ismerik egymást. Ha egy társasági találkozik egy olyan emberrel, akiről feltételezi, hogy szintén a Társaságnak dolgozik van egy kérdezz-felelek játék, amivel kideríthető, hogy az idegen a Társaságnak dolgozik, vagy sem.

Ez a következő:

Kérdés: Szép időnk van, jó, hogy nem esik.

Válasz: Mindig szép időnk van, ha nem esik.

Ha stimmel a kérdés és a válasz is, akkor a nyomozó biztos lehet, hogy akivel társalog, az is a Társaságnak dolgozik. Ezt még a Szabadkőművesek használták, de a Társaság is átvette.

A Társaság szabályai

1.     Titoktartás: Azon személyek, akik nem tartoznak a Társasághoz, vagy a Társaság nem tud róluk, soha, semmilyen körülmények között nem tudhatnak a Mítoszról. Ha egy kívülálló mégis megtud valamit, mert a.) vele történt meg az eset, b.) okkult könyvekből jött rá valamire, vagy c.) szemtanúja volt az esetnek, akkor a Társaság köteles esküt tetetni vele, amely kimondja, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott, vagy halott, esetleg mágiával kitörlik azon emlékeit, ami az esettel kapcsolatos. Ez azért fontos, mert bolygómértű pánik kitöréséhez vezethet, ha valaki(k) kiszivárogtatja a Tudást, ami csak a Vének malmára hajtja a vizet.

2.     Segítségnyújtás: A Társaság nem foglalkozik tagjai magánéletével. Ha egy tagnak magánéleti problémája van, a társaság nem köteles segíteni neki, ám ha a Mítosszal kapcsolatban kér segítséget a Társaság köteles segítséget nyújtani. (Pl.: ha egy gengszter, aki egyébként a Társaság tagja bandaháborúba keveredik, a Társaság nem segít neki. Nem tud a Társaság parkolójegyeket elintézni, sőt börtönből sem tud kihozni senkit.)

3.     Fizetés: A Társaság minden elvégzett munka után köteles kifizetni egy nem meghatározott összeget. Ez a helyi vezetőkön múlik, hogy milyen munka után mit fizet.

4.     Parancsteljesítés: Ha a Társaságnak szüksége van az egyik tagjára, akkor a tag köteles azonnal a Társaság rendelkezésére állni.

5.     Beszolgáltatás: Ha egy tag, a küldetése során talál valami tárgyat, aminek köze van a Mítoszhoz, azt köteles beszolgáltatni a Társaságnak. Amennyiben ez elmarad az súlyos következményekkel járhat.

A Társaság és a mágia

A mágusok csak a Szabadkőműves rendbe léphettek be. Előtte máglyán végezték volna. Bár az Egyház a mai napig nem nézi jó szemmel a mágusok működését, de a szent cél érdekében szemet hunynak felette. Sok kiváló mágus ajánlotta fel a szolgálatait a Társaságnak, köztük talán a legismertebb Richard Roy, aki a 20’ évek táján New Yorkban él és dolgozik.

Az álomsík

Az álomsíkon is vannak ügynökei a Társaságnak. A legismertebb mind közül Randolph Carter, akit Ultharban lehet a leggyakrabban megtalálni. Carter bárkinek szívesen segít, ha az ügy szálai az álomsíkra is átterjednek.

Társszervek

A Társaság fő támogatója mind a mai napig a Vatikán. Rengeteg pap dolgozik mind a mai napig a Társaságnak. A Vatikán főleg pénzzel támogatja a Társaságot.

A Társaság második legnagyobb támogatója – mit szépítsünk a dolgon? – a maffia. Nem egy maffiózó került komoly bajba az idők folyamán, ha mondjuk a csempészet műkincs fel akarta falni. A Társaság nem egy ilyen esetről tud, és nem egyszer segített is. Így a hálás keresztapák szívesen segítik ki a Társaságot főleg fegyverekkel, de nem kevés pénzzel is.

Amióta megalakult az FBI rengeteg okkultista összeesküvést göngyölített fel, így nem egy FBI ügynök került kapcsolatba a Mítosszal. Sok társasági civilként FBI ügynök. Az FBI főleg információval segíti a Társaságot.

A Társaság eddigi eredményei

A Társaság eddigi legnagyobb eredménye kétség kívül Chaugnar Faugn Mérhetetlen Vén legyőzése volt 1929 augusztusában.  Egy összehangolt támadással sikerült a Vént szobor-szerű állapotba taszítani. Több száz likvidátor, a világ minden tájáról szállt szembe sikeresen a Vénnel, ám rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. A Vénre rárobbantották a harc közben a barlangját és folyamatosan őrizik, hogy a Vén ne térhessen vissza. Chaugnar Faugn legyőzésén túl többször sikerült már megállítani Nyarlathotep egy-egy elszabadult „viccét” is, sőt Nyarlathotep emberi alakját is sikerült már többször is elpusztítani.

Híres inkvizítorok

Több inkvizítor ért már el számottevő eredményt, de van néhány, akinek a nevét is megemlítjük.**

Richard Roy – Talán a Társaság legnagyobb mágusa. New Yorkban él, ismeri a kis,- és a nagy Grimoire legtöbb varázslatát. Roy magányosan él egy bérlakásban, a hívatlan látogatókat általában egy kétcsövű vadászpuskával fogadja. Óvatosan kell hozzá közeledni, mindenkiben ellenséget lát, ám ha a nyomozó bebizonyítja, hogy nem egy Vén szolgája, akkor szívesen segít mindenkinek. Figyelő és mágus.

Dr. James West. – Orvos és pszichológus. Jelenleg az arkhami elmegyógyintézetben dolgozik, de vannak kapcsolatai a kórházakkal. Ha egy nyomozó beszélni szeretne valakivel, akit az elmegyógyintézetben kezelnek, akkor West tud segíteni.

Részt vett a Chaugnar Faugn elleni akcióban, mint orvos és likvidátor, azon kevesek közé tartozik, aki ép bőrrel, és ép elmével vészelték túl az akciót.

Rupert Gunner – Civilként magándetektívként dolgozik Arkhamban. A Társaság egyik legjobb likvidátora. Szintén részt vett a Chaugnar Faugn elleni akcióban, de túlélte. Bár egy ideig pszichológiai felügyelet alá került. Gunnernek több kapcsolata van a maffiával, és az Arkhami rendőrségen is. Likvidátor

Henry Daemon – Az Arkhami rendőrség gyilkossági csoportjának vezetője. Gyanús volt neki, hogy Gunnert minden felderíthetetlen ügynél ott találta, ezért le akarta tartóztatni. Gunner aztán beavatta a titkaiba. Ha valakit lesittelnek Daemon felügyelő tudja elintézni, hogy a nyomozók beszéljenek a delikvenssel. Természetesen, ha nyomós indok miatt tartóztatnak le valakit, akkor Daemon nem fog segíteni a szöktetésben, sőt minden erejével igyekszik azt megakadályozni, Társaság ide, vagy oda. Likvidátor.

Don Givanni – Arkham legnagyobb maffiózó keresztapája. 1926 egyik éjjelén Gunner megmentette egy csapat ghul-tól, azóta hálából pénzt, és fegyvereket biztosít az arkhami nyomozóknak. (Na meg természetesen a legjobb skót whiskyket, hisz néha nem lehet kibírni józanul.)

Nem tagja a Társaságnak.

Taggá válni, avagy tippek mesélőknek

Ha egy nyomozó belekeveredik egy ügybe, akkor a Társaság előbb-utóbb felfigyel rá. Először kaphat névtelen fenyegető üzeneteket, hogy maradjon ki az ügyből. Ezzel általában azt mérik fel, hogy mennyire kíváncsi, elhivatott az adott személy. Ha a nyomozót keményebb fából faragták, ezek a levelek, csak lendítenek az elszántságán. Beavatkozni csak végső esetben avatkoznak. Kicsit hagyják, had járjon a nyomozó a dolgok után.

Legkönnyebben talán az alapkönyvben leírt „Játszd újra Leroy” című kalanddal lehet bemesélni valakit. Ha a mesélő úgy intézi, hogy Leroy a modul végén feltámassza a holtakat a temetőben, akkor a nyomozók nekiállhatnak zombikat aprítani, de nem sok eséllyel. Az utolsó pillanatban befuthat egy Társasági autó, és kimentheti a bajból a nyomozókat. A Társaságiak elviszik az Arkhami központba a nyomozókat és máris tagok a játékosok. Természetesen más módon is kapcsolatba kerülhetnek a Társasággal.

* - Az inkvizíció mind máig működő utód szervezete. Magyarra talán Egységes Szent Műhelynek lehetne fordítani.

** - Mindegyikük a 20’ években élt.