Awder on Azimut előtörténete

Én nem tudom elájulásra kényszeríteni olvasóimat, de azért elregélem életem elejét.

Enrawelben születtem pyarroni időszámításunk 3684 évében. Ez nem lenne olyan hatalmas dolog, ha az ember nem a hercegi család tagjaként születik. De mi is beszélek. Ember, hol lennék én ember kinek ősei Calowynről érkeztek. Családomban a birtokunkon laktunk Kars városánál. Szeretem otthonomat. De mindig féltem Atyám által tenyésztett emberszerű lényektől kik a nemesített ok névre hallgatnak. Visszataszító népség, bár Atyám szerint hasznosak, jó harcosok. Egyetlen kérdésem volt ezzel kapcsolatba hozzá; akkor mire valók a lovagok? Apám mindig csak elmosolyodott majd ezt mondta: megtudod fiam, majd megtudod.

3690-ban el is kezdtem tanulmányaimat. Szépen gondtalanul cseperedtem, míg el nem jött az a utálatos év 3695. év. Azóta hívnak a rossz nyelvek kilencujjúnak! De ez sem volt elég ahhoz, hogy eltávolítson célomtól, nevezetesen, hogy az Erigowi Hercegi Vörös Lovagrend tagja legyek, a családommal együtt küzdjek és az Uralkodó testőrei közé tartozzak. A kemény tanulás mellett jól szórakoztam, megtanultam a főnemesség minden tudományát. Élveztem az előkellő helyzetemet, és bár még igen ifjú voltam de mindenki tisztelettel és bizalommal nézett rám.

3696-ban kirobbant a tizennegyedik zászlósháború. Véres csatákat vívtunk a lázadó tartománnyal Toronnal és csatlósaival. Engem Atyám nem hagyott a nagyobb csatákba vonulni, hiszen még fiatal vagyok hozzá, és betegségeim is veszélyesek lehetnek rám nézve. Császári származásom miatt vérem, ha elindul nehezen áll el, és a fájdalmat sem tűröm túl jól. A háború utolsó nagy csatájában Apámat is elvesztetem, s anyám is belehalt a hírbe. Apám fő udvari szolgája segített nekem a birtok igazgatásában és három húgom nevelésében. Az élet megacélozta elmémet, erősé tett. Remélem több háború nem lesz, de ezek csak fölösleges érzelmek mondatják velem!

Egy reggel változott meg az életem gyökeresen. Kiderült, hogy Atyám, kit egész életemben tiszteltem, megállapodást kötött a hírhedt Kobra klánnal; védelmi pénzt kellett nekik fizetnie. Halálával viszont ez az iszonyú teher is a vállamra szakadt. Dühöm olyan mértékig növekedett, hogy belovagoltam a városba kalandozókat keresni és kis utazgatás után sikerrel jártam. Ekkor találkoztam a jövőbeli utazótársaimmal.

Eme történet lejátszódása után sok minden történt. De az már egy hosszú ballada. Régi családom és rangom elvesztettem, de most találtam magamnak egy újat.

P.u.: 3720.

Awder on Azimut (a kilencujjú Armon)